Tegnap Msn-nen beszélgettem nevezzük Virágnak a gazdasszonyt. Elég sikertelen beszélgetés volt, mert nem hallottam, mit mondanak. Ők engem igen, én őket nem. Mondták, hogy beszéljek, ők meg majd írnak, de a nő nem volt egy rutinos billentyűzet-kezelő. Mi a francot mondjak, ha nem kérdeznek semmit??? Különben sem vagyok egy nagydumás, nincs is kinek nyomatni a sódert. Ma unalmasan kezdődött a nap, majd délután öt perc alatt felpörögtek az események. Megkaptam a meghívólevelet, Anginak nem jött a busza, így itthon maradt, és megfürdettem az egyik macskát, mert nagy szerelmi mámorában összekoszolta magát. (sak legyen pénzem, meg sem állunk az állatorvosig. Viszem mindet :D )

Mit fogok csinálni a megkeresett pénzzel? Le kell írnom, hátha az események vonata annyira elgázol, hogy a végén elfelejtem. Miért pont ide, mikor az elszívó fölé is kibiggyeszthetném egy hűtőmágnessel? Mert félek, hogy a három hónap alatt leverik a papírt és elkeveredik. (éés mert egy kompjuterbuzi vagyok :D ) Először is szeretném becsukni a céget. Hála Imhotepnek, ennek is kétszer örültünk: egyszer mikor megnyitottuk, és majd akkor, amikor sikerül becsukni. Ez egy tausend. A másik tausendon szeretném befedni a házunk padlóját laminátparkettával. Most padlószőnyeg van, ami hol poros, hol sáros időjárásfüggően, mert ide kutya, macska, ember csizmástól, cipőstől, lábastól jár be, nem törődve az utánuk maradó nyomokkal. Furán is nézne ki, ha a Pipire(anyamacska, minden baj... ja nem, kiscicának a forrása) rászólnék, hogy "Töröld le a lábad, mielőtt bemész!" Igaz, álmomban egyszer már megszólalt, de a lábát akkor sem törölné le, ha értené, miről van szó. A férjem sem :D. A harmadik hónap véres verejtékén pedig szeretném kicserélni a házunkban lévő ősöreg háztartási gépeket: negyven éves mosógépet, hűtőt, porszívót és az Anginak venni egy autót. Ez meg már több. Jaaj!!! no, mindegy, majd lesz valahogy. Első a cég delete alá helyezése.

Szimbád első utazása

Még mindig nem mentem el, csak eszembe jutott, melyik meséből való az idézet, amit az előző blogom kezdetére tettem fel. Nem Hauff legszebb meséi, (így próbáltam rákeresni a google-ben) hanem Ezeregyéjszaka, göc göc :D Meglátszik, régen voltam gyerek, és az is, hogy a gyerekem nem szerette a keleti meséket :). Noszóval: ott hagytam abba, hogy utazásomnak anyagi okai vannak. Az a fizetés, ami úgy kezdődik, hogy eintausend... nagyon vonzónak tud tűnni, főleg ilyen távolságból. I. barátnőm már dec. 15.-e óta csinálja, neki már más a véleménye a dologról :). (De majd megkérdezem, belevágna e még egyszer, vagy nincs az a pénz... :O Már öt napja nem alszik zsinórban, mert a Frau Nemtudomméghogyhívják nem tud aludni.) A blogot azért nyitottam elsősorban, hogy legyen egy hely, ahol kipanaszkodom magam, és a családom is értesüljön a történésekről. ( mennyit kell szívni a tausend... -ért.) Tegnap lementem az üzletbe bevásárolni (lett pénz, hurrá, csáó hülye lekváros kenyér!!) és az előttem lévő nő beszélgetett a kasszással. Kérdezi a kasszás csaj, hogy dolgozik e? Mondja neki a másik, persze, mert otthon nem jó. Közbeszóltam, otthon igenis nagyon jó, egész nap pizsibe szaladgáltam, csak pénz nincs :D. Ezek az au pairek, akiknek a blogját olvastam, főleg a nyelvtanulás végett mentek ki MO-ról külföldre. Én már nemigen akartam belegyakorolni magam egyik nyelvbe sem, de az ember soha ne mondja, hogy soha. Amíg itthon vagyok, addig is gyakorolom ékes magyar nyelvünket, mert ez az anyanyelvem és imádom. Az utazás folytatódik, egyenlőre csak a fejemben, a saját gondolataim körül.

Elindultam szülővárosomból....

t

"Elindultam szülővárosomból és Basrahban hajóra szálltam..." No jó, ez nem teljesen igaz. Még nem mentem el, nem hajóval megyek, és nem Basrahban lakom, ha ugyan van ilyen hely. Kilencedikén megyek,busszal, nem matróz leszek, hanem idős személy ápolója. Addig is tanulmányozom a blogot, mert kijöttem formából a blogolást illetőleg. Pl. NEM tudtam beilleszteni azt a skint, ami tetszik. Mindenféleképp kék hátterűt szerettem volna. Au pair blogokat olvasgatok bemelegítőnek, aminek annyi köze van a dologhoz, hogy ők is elmentek otthonról. Tanulmányozás folyt. Hasznos volt, azt már megtaláltam, hol írja magyarul a beállításokat :D. Örül a fejem. Persze értem én angolul is, de a magyart szeretem. Elég baj az, hogy a jó (rossz) sorsom rákényszerít arra, hogy elhagyjam az otthonom, édes anyanyelvem, és németül legyek kénytelen cvancigolni (szerencsés esetben) három hónapig. Pedig azt hittem, hogy ez a fajta tudományom soha nem kerül felhasználásra. Tanultam,megtanultam, jó jegyet kaptam belőle azt annyi. Én be is értem volna ennyivel. Csak sajnos megvan az az összeg, amennyiért korpás az ember feje... Ps. Az előző blogba, amit sk. saját szentséges kezemmel nyitottam, nem tudok bejutni. Egyszer kijelentkeztem, oszt annyi vót. Sic transit gloria mundi