2012. február 27., hétfő

Szimbád első utazása

Még mindig nem mentem el, csak eszembe jutott, melyik meséből való az idézet, amit az előző blogom kezdetére tettem fel. Nem Hauff legszebb meséi, (így próbáltam rákeresni a google-ben) hanem Ezeregyéjszaka, göc göc :D Meglátszik, régen voltam gyerek, és az is, hogy a gyerekem nem szerette a keleti meséket :). Noszóval: ott hagytam abba, hogy utazásomnak anyagi okai vannak. Az a fizetés, ami úgy kezdődik, hogy eintausend... nagyon vonzónak tud tűnni, főleg ilyen távolságból. I. barátnőm már dec. 15.-e óta csinálja, neki már más a véleménye a dologról :). (De majd megkérdezem, belevágna e még egyszer, vagy nincs az a pénz... :O Már öt napja nem alszik zsinórban, mert a Frau Nemtudomméghogyhívják nem tud aludni.) A blogot azért nyitottam elsősorban, hogy legyen egy hely, ahol kipanaszkodom magam, és a családom is értesüljön a történésekről. ( mennyit kell szívni a tausend... -ért.) Tegnap lementem az üzletbe bevásárolni (lett pénz, hurrá, csáó hülye lekváros kenyér!!) és az előttem lévő nő beszélgetett a kasszással. Kérdezi a kasszás csaj, hogy dolgozik e? Mondja neki a másik, persze, mert otthon nem jó. Közbeszóltam, otthon igenis nagyon jó, egész nap pizsibe szaladgáltam, csak pénz nincs :D. Ezek az au pairek, akiknek a blogját olvastam, főleg a nyelvtanulás végett mentek ki MO-ról külföldre. Én már nemigen akartam belegyakorolni magam egyik nyelvbe sem, de az ember soha ne mondja, hogy soha. Amíg itthon vagyok, addig is gyakorolom ékes magyar nyelvünket, mert ez az anyanyelvem és imádom. Az utazás folytatódik, egyenlőre csak a fejemben, a saját gondolataim körül.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése